A CRANIO-SACRALIS TERÁPIA ANATÓMIAI ALAPJA
A terápia alapja a craniosacralis rendszer, amely a keringési és légzési
rendszer mellett a szervezet harmadik ritmusát adó rendszer, amely minden
aggyal és gerincvelővel rendelkező élőlényben megtalálható.
Dr. John Upledger amerikai orvos egy nyaki műtét során véletlenül fedezte fel ennek a rendszernek a pulzálását és kezdte el kutatni, mi az, hogyan működik, majd rájött, milyen jelentős ennek a rendszernek a helyes működése a teljes szervezet egészsége szempontjából.
A craniosacralis elnevezést is ő adta, a cranium (koponya) és a sacrum(keresztcsont) funkcionális, szoros egységére utal.
A rendszer az agyat és a gerincvelőt körülvevő, és azt védő kötőszöveti hártyából (dura mater), az abban képződő és keringő agyi-gerincvelői folyadékból (liquor) áll és a rendszerrel csontos illetve kötőszövetes kapcsolódásokból áll.
A testben minden ideg kapcsolatban áll a gerincvelő hártyával. Ebben a kapcsolatban -fizikai vagy lelki sérülések miatt -kialakuló gátak akadályozhatják az agyi-gerincvelői folyadék áramlását, amely különböző rendellenességekhez vezethet.
Az agyhártyák mellett minden olyan csont részét képezi a rendszernek, amely érinti az agyhártyákat és az agyhártyákkal összekötött kötőszövetes állományt (többnyire a koponyacsontok , gerinccsigolyák és medencecsontok.) Ezek a csontok a craniosacralis ritmusnak megfelelően állandó mozgásban vannak, és minden csontnak megvan a maga mozgástere.
Amikor egy csont eltér ebből az mozgástérből, vagy kötöttség miatt nem tudja ezt a mozgást végezni, az agyi-gerincvelői folyadék áramlása akadályozott lesz. Ha felborul az egyensúly a rendszerben, az nem csak az agy és a gerincvelő, hanem az egész ember szempontjából káros, mivel a craniosacralis rendszer szoros kölcsönhatásban áll az idegrendszerrel, az erek hálózatával, a nyirokkeringéssel, a légzőrendszerrel, a hormonális folyamatokkal és a csont-izomrendszerrel.
A CRANIOSACRALIS RITMUS
A ritmus létrejöttében a koponya és a keresztcsont játssza a legfontosabb szerepet, mint a rendszer két vége. Természetesen a szervezet összes csontja, kötőszövete mozgásban van, és ez a mozgás az agyhártyák és az agyi-gerincvelői folyadék révén folyamatosan tovaterjed a testben. Így a tapasztalt terapeuta a test bármely részén kitapinthatja a craniosacralis ritmust, ezáltal megállapítja az agyi-gerincvelői folyadék áramlásának esetleges elváltozásait vagy áramlásának akadályozottságát, majd nagyon gyengéd, apró erőkkel segítheti a folyadék és a kapcsolódó lágy szövetek természetes mozgásának helyreállítását annak érdekében, hogy fokozza a test önszabályozó folyamatait, nyugalmi állapotba hozza az idegrendszert és javítsa az általános egészségi állapotot.